Fábián András vagyok, 1994. április 25-én születtem, Szatmárnémetiben. Gyermekkorom meghatározó volt hivatásom alakulásában, hiszen Isten jelenlétét éreztem folyamatosan. Ezért köszönetet kell mondanom szüleimnek, akik vallásos életre neveltek és mindig segítettek az Isten útján járni. Kicsi koromtól fontos volt számomra, hogy templomba járjak és ministráljak. Szerettem ministrálni, mert ott úgy éreztem, hogy teljes vagyok. A „Hám János” Római Katolikus Teológiai Líceum tanulója voltam, itt a jezsuita atyák segítettek a hivatás keresésében.

Idén 11. alkalommal indult útnak plébániánk közössége a hagyományos gyalogos zarándoklatra a mariazell-i Szűzanyához. Június 31 és Július 3 között közel harminc zarándok teljesítette a majd 150 km-es távot Istenre és egymásra figyelve. Hétfői napon indultunk el a sári Szent Miklós templomtól busszal és a kísérő autók társaságában a kőszegi határra, ahol kezdetét vette utunk. Első nap Krumbach-ban töltöttük az éjszakát. Majd másnap továbbindulva estére Gloggnitz-ba érkeztünk.

Az idei évben plébániánkon május 11.-én volt az állami iskolás diákok elsőáldozása a Szent László és a Szent Miklós (Sári) templomokban, a katolikus iskola diákjai pedig május 18.-án részesülhettek először az Eukarisztiában.

Reméljük, hogy ez az alkalmon nem az első, és egyben nem az utolsó volt, hanem rendszeresen fognak a gyerekek a szüleik példájával együtt az Úr Jézusnál keresni az oltalmat az életben.

Életemnek legszebb napja, íme elérkezett,

Jézust hívtam, Jézust vártam, mostmár az enyém lett.

Idén május 4. napján került sor a bérmálásra Sárváron, ahol egy ismerőst is köszönthettünk, hiszen ebben az évben Wimmer Roland apát úr, gazdasági helynök, Székesegyházi plébános jött, hogy a Szentlélek ajándékait átadja a bérmálkozóknak.

Idei nagyböjti lelkigyakorlatunkat Dr. Kránitz Mihály atya vezette március 14-15.-én. Mihály atya az Esztergom-Budapesti Főegyházmegye papja, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Hittudományi Karán pedig az Alapvető Hittan Tanszék tanszékvezető professzora. Mindkét lelkigyakorlatos este a gyóntatószékben várta a megtérni vágyó testvéreket és két elmélkedéssel segítette plébániai közösségünk nagyböjti készületét. Első alkalommal beszélt a bűn valóságáról, az áteredő bűn hatásáról a mi életünkben.